Beszélgetések, előadások során többször tapasztalhattam, hogy egyes vállalatok - és itt nem csak a kisebb cégekre kell gondolni, hanem nagyvállalatok esetében is tapasztalható az, hogy - úgy állnak a vezetők a pénzügyi kockázatkezeléshez, hogy azzal nem lehet hibázni, ha nem tesznek semmit, azaz a kockázatot generáló kitettséget nem kezelik. „Ha nem teszünk semmit, akkor nem hibázhatunk, nem kérhetik rajtunk számon.” – áll az érvelés a fenti állítás mögött.
Sajnos azt kell mondjam, hogy ez nem igaz: „a nem döntés is döntés”.
Vegyünk egy példát a devizapiacokról: ha egy vállalatnak devizakitettsége keletkezik, akkor abban az esetben a nyitott pozíción deviza-árfolyamkockázatot fut, amennyiben nem kezeli azt, nem védekezik a devizaárfolyamok volatilitása ellen.
Egy vételi pozíció (short) esetében ez azt jelenti, hogy a „nem vétellel” a nyitva hagyott pozíciót később lesz kénytelen/később szeretné kezelni, vagyis egy másik időpontban kívánja megvenni a szükséges devizát. Ezzel a magatartással arra lehet következtetni, hogy az adott vállalat arra számít, hogy számára kedvező irányú piaci elmozdulás veszi kezdetét. Ez egy EUR-HUF pozíció esetén HUF erősödést, és/vagy EUR gyengülést jelent a jövőben. Ha ez a folyamat nem következik be, akkor akár előfordulhat az is, hogy olyan mértékben kedvezőtlen árfolyamon nyílik csak lehetősége EUR-t venni, hogy az már a biztonságos működést veszélyeztetheti.
Ha ezt a pozícióját kezeli, tehát megveszi a szükséges devizát, akkor arra lehet következtetni, hogy a vállalat várakozásai azt tükrözik, hogy az árfolyam kedvezőtlen irányba mozdul, azaz az árfolyam szintje emelkedni fog.
Tehát ahogy fenti példából kitűnik, a magatartásunk midig egy piaci várakozást tükröz, azaz azzal hogy nem fedezzük a nyitott pozíciónkat, valamilyen kimenetelre „fogadunk”.
Ha szeretne jó döntéseket hozni munkájában, jöjjön el Képesített treasury szakértő képzésünkre!
