A 2021-2022 között megrendezésre kerülő Bankrobotika kerekasztal beszélgetés sorozat tökéletes zárásaként a Bankrobotika 5.0, GPT-3 témakört tárgyalta a banki szakemberekből álló Bankrobotika közösség.
A Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt., továbbiakban Bankárképző szervezésének; (Öcsi Béla, CEO; Prisznyák Alexandra, Senior tanácsadó, Bankrobotika & CBDC Program Manager; Regős Teréz, koordinátor) és szponzorainak köszönhetően a workshop sorozat regisztrációhoz kötött, ugyanakkor ingyenes formában került megrendezésre az elmúlt 12 előadás során.
A Bankárképző, valamint meghívott előadóinak Kiss László és Dobák László (OTP Bank Nyrt.) kezdeményezésének célja a pénzügyi innovációk és a mesterséges intelligencia különböző területeinek megismerése és megvitatása hazai és nemzetközi szinten is elismert szakemberek segítségével. A Bankrobotika kerekasztal beszélgetés XII., utolsó workshop előadásának meghívott vendégelőadója Kaszás Zoltán, az OTP ügyvezető igazgatója volt.
Prisznyák Alexandra az utolsó Bankrobotika WS-ot az alábbival kezdte: „Az a megtiszteltetést ért tavaly, hogy a Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. CEO-ja, Öcsi Béla azzal az örömhírrel hívott fel, hogy indul egy Bankrobotika Programunk Dobák László és Kiss László vezetésével és megkért, hogy legyek a Bankrobotika WS sorozat Program Managere […] ezúton is nagyon szépen köszönöm, hogy platformot tudott biztosítani a Bankárképző Központ Zrt. ennek a kezdeményezésnek. Úgy gondolom, hogy hatalmas utat tettünk meg és ezért külön köszönetet szeretnék mondani -nevesítve is- Lakatos Veronikának, Regős Teréznek, Harsányi Henriettának és Rohde Csillának, akik ebben partnerek voltak és hónapról-hónapra befektetett energiájuknak köszönhetően tudtunk ezeket az előadásokat minden hónap utolsó keddjén 17:00-tól 19:00-ig terjedő időintervallumban megrendezni. […] Az előadássorozat célja kettős célzattal indult el. Egyrészt a pénzügyi innovációk, így a robotika, automatizálás, a mesterséges intelligencia és gépi tanulás terén tett – gyakorlatban is megvalósult– fejlesztéseket megismertesse a téma iránt érdeklődőkkel, másrészt ösztönözze és támogassa a jövőben eszközölendő innovációs törekvéséreket […] Az előadássorozat a hazai és nemzetközileg elismert, meghívott szakemberek tudásmegosztása révén egy olyan közösség kialakítását célozta meg és teljesítette sikeresen, amely reményeink szerint hozzájárulhat a Magyarországi fintech kultúra fejlesztéséhez és terjesztéséhez.”
Dobák László visszatekintése során a bankrobotika előretörését emelte ki: „Amikor elkezdtük ez egy nagyon-nagyon hosszú gondolkodás volt több kollegával. közel 20 éve került terítékre a mesterséges intelligencia, robot és a kettő metcetéről kezdjenek a menedzserek egyre elmélyültebb ismereteket szerezni és egyre praktikusabb megoldásokat a gyakorlatba integrálni […] ennél gyorsabban nagyon kevés dolog fejlődik.”
„Az előadók, meghívott vendégelőadók és résztvevő hallgatók, illetve az általuk reprezentált intézmények magukért beszélnek. Elég széles skálán sikerült mozogni, egyetemekről az MNB-n át, magánvállalatok bevonásával tudtunk az AI-al kapcsolatosan értekezni.” folytatta Prisznyák Alexandra.
Kiss Lászlónak és Dobák Lászlónak köszönhetően struktúrált alapokat teremtettük meg és képet alkottunk arról, hogyan lehet a technológiát implementálni a gyakorlatban, különösen az értékesítés területén: „Meghívott előadóink az egyes témák kiemelt szakértői, akik betekintést nyújtottak az innovációs eredményekbe. Kérdéseikkel, kételyeikkel, gondolataikkal, személyes viszonyrendszerükkel vitathatatlanul hozzájárultak a téma fejlődéséhez, a hozzá tartozó magyar szaknyelv fejlesztéséhez.” – írta Kiss László. A kettejük által íródó könyv utolsó fejezetei még kérdésesek, hiszen az idő haladtával; a technológia fejlődésével és a vendégelőadóinknak köszönhető új ismeretek megszerzésével hónapról hónapra új perspektívák nyíltak és új fejezetek íródtak. „Közel 20 éve lesz, hogy terítékre került a mesterséges intelligencia implementálása [...] ennél gyorsabban kevés dolog fejlődik, de az alap pilléreket már régóta lefektettük.” – kezdte Dobák László. A szóban forgó könyv ezen alapokra épült, új fejezetekkel pedig a kerekasztalbeszélgetés szereplőinek és szervezőinek köszönhetően bővült.
Kaszás Zoltán egy fontos gondolattal nyitotta meg az előadást: „Nagyon fontos, hogy jó kérdéseket tudjunk feltenni [...] A jó válaszokat pedig a képességek megszerzésében kell keresni.” A robotizációt és automatizációt megértetni, mint értékteremtés, mind kollégákkal, mind hallgatókkal a mai napig kihívás. A rohamosan fejlődő technológia pedig megnehezíti, ugyanakkor megköveteli a mesterséges intelligencia elfogadását és implementálását.
„Hogyan fog kinézni a világ, amikor a robot, a mesterséges intelligencia és a bank, a lakosság és a fogyasztók érdekében összekapcsolódnak?” – tette fel az első kérdést Dobák László Kaszás Zoltánnak. „...A most gazdaságában mindenki mindent azonnal akar. A sebesség új definíciója a most. Már senki nem akar várni, exponencialitás jellemzi a világunkat.” – hívta fel a figyelmet a fejlesztés és a fejlődés egy fontos korlátjára, vagy épp hajtóerejére. Három olyan technológiát sorolt fel, amelyek transzformatív erővel bírtak és bírnak, illetve amelyek régen túllépték az általános informatika világát. Az internet és a mobiltelefonok alkalmazásai üzleti modelleket hoztak létre és meghatározták a mindennapjainkat. „A mesterséges intelligencia lesz a harmadik olyan technológiai környezet, mely transzformatív erővel bír.” Kiss László a Kaszás Zoltán által említett „most gazdaságot” párhuzamba állította a pandémia okozta korlátokkal, melyeknek köszönhetően néhány gazdasági modell sokkal inkább kezd hasonlítani a szocializmus gazdasági modelljére: „A nemesfém és chiphiány miatt egy autóra egy évet várunk, elektronikai eszközökhöz csak akkor jutunk, ha még raktáron van...” A két modell egymásnak szöges ellentéte, mely remélhetőleg csak ideiglenesen, de per pillanat korlátozhat a technológiai fejlődést.
Az exponencialitásra szintén példa a mesterséges intelligenciához szükséges adatokhoz való hozzáállás változása: „Öt évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy az adat az új arany, az új olaj... Ma már túl sok adatunk van. Információkra van szükségünk, melyek értelmezve vannak.” – magyarázta Kaszás Zoltán. A legnagyobb kihívás azonban nem is a mesterséges intelligencia használata, hanem a szervezetbe és gondolkodásba való beépülése. „Hogyan kell a HR-nek transzformálódnia, hogy ebben a miliőben megfelelően megszólítsák a fiatalokat? Mely partnerek tudnak minket végigkísérni utunkon?” Ezekre a kérdésekre keresi a választ az OTP Bank Digitális Divíziója, melynek létrejöttekor a klasszikus értelembe vett informatika és az ehhez kapcsolódó üzleti kezdeményezések sokasága ért össze.
„Hogyan fordítjuk le egy vállalat belső nyelvére a különböző technológiákat?” – egészítette ki a kérdéskört Kiss László. „A kereslet és a kínálat ott találkozott házon belül, hogy míg a Digitális Divízió a képességek megteremtésére fókuszált, addig a Sales Divízió felmérte, hogy hol tudják ezeket a képességeket használni.”
Prisznyák Alexandra arra volt kíváncsi, hogy a különböző vezetési stílussal rendelkező egyének egy szervezeten belül hogyan tolerálják a mesterséges intelligenciát. „A képesség építés -amely a hosszútávú fenntartható működés biztosítását célozza- egyfajta lehetőség minden szervezet számára, hogy képes legyen időben dinamikusan reagálni a környezeti változásokra. Zoltán, említetted a változásmenedzsmentet. Nem tudom, hogy olvastátok-e a Guardian által lehozott, GPT-3 alkotta cikket, amely így kezdődik: „Nem vagyok ember. Robot vagyok, gondolkodó robot”[…] A különböző szervezeti képességekkel rendelkező vezetők hogyan tudják használni, mint eszközt, illetve miképp tolerálják az AI térnyerését a szervezeten belül?”
„Nagy eredményeket értünk el, de ettől nem mindenki nyugodott meg [...] Főleg az ügyélszolgálatos kollégákat kellett meggyőzni ennek hatékonyságáról; melynek köszönhetően repetitív folyamatok kiváltásával nagyobb hozzáadott értékű munkát végezhetnek. [...] Igazán áttörést az jelentett, mikor nevet adtunk a mesterséges intelligenciának…ekkor megfordult a szervezet, 180 fokban elkezdték az emberek támogatni a folyamatot.” – mesélt Vandáról Kaszás Zoltán.
„Az értékteremtést kell megértetni a munkavállalókkal, hogy az nem önmagában az FTE csökkentésben manifesztálódik, hanem abban, hogy hogyan optimalizálom az erőforrását a magasabb értékteremtő folyamatokban.” fűzte tovább a gondolatot Kiss László.
A legfontosabb tehát, hogy megtaláljuk a humán és a mesterséges intelligencia hibrid működését. Sales területen a következőket fogalmazták meg: „Nekünk az a felelősségünk, hogy kommunikációs hidat teremtsünk az IT felé, hogy egyértelművé váljon, mit akarunk, mint ügyféligény a leghatékonyabban közvetíteni.” Dobák László az elkerülhetetlen szervezeti váltásra hívta fel a figyelmet: „A saját tevékenységünkben ki kell váltani, ami repetitív [...] Az a felelős menedzsment, ami a lehető összes repetitív munkát kiszervezi és robotizálja, hogy a ténylegesen értékteremtő tevékenységekre szabadíthasson fel időt és energiát; értékesítés esetén a humán interakciókra.”
Prisznyák Alexandra a bizalom témakörét vetette fel: „Bízhatunk a robotban? Zoli, az elején említetted, hogy nagyobb a szervezeten belüli elhivatottság, ha valamilyen emberi külsővel, emberi jellemzővel ellátott robotról van szó, ugyanakkor szavaidból egy szoftver alapú robot képe körvonalazódott. Meg tudjuk a bizalmat teremteni egy olyan dolog iránt, amit nem látunk, vagy ehhez nem elég a szoftver alapú robot, humanoid kell?” Kaszás Zoltán válaszában dilemmák sorát sorakoztatta fel: „Az látszik, hogy milyen etikai dilemmák, bizalmi kérdések kezdenek körvonalazódni a döntést, a döntés sebességet és bizalmat (interakciókat) illetően.”
Az előadás közepén ominózus kérdésfelvetéshez érkeztünk. „Racionális AI vagy korlátozottan racionális AI?” - Prisznyák Alexandra egy szavazást indított a mesterséges intelligencia korlátozottságát illetően.
Kaszás Zoltán: „UK-ben mesterséges intelligenciát alkalmaznak bíróként és elég komoly eredményeket értek el.”
Prisznyák Alexandra a példát megragadva folytatta: „Érdekes módon ez is azért hibára futott (faji megkülönböztetés hiba) […] azért is mondják, hogy az MI annyira jó, amennyire jól programozzák az elején. Pont ezért is volt a kérdésfeltevésem az elején. Már a kezdetekben keretek közé szorítjuk, akár jogi, akár feladatvégrehajtás szempontból. Tehát egy önvezető autó nyilván be lesz programozva, hogy egy gyereket nem üthet el. […] Ráadásul van egy fekete doboz jelenségünk, aminek eredményeképpen ott van a nagy dilemma, hogy korlátozottan racionális és ez egy eszköz a vállalatnál. Felmerül a kérdés, hogy milyen teret engedünk a döntés meghozatalában, milyen mértékben lesz valósan racionális a gép által hozott döntés?”
„Az emberek sem racionálisak. Túlságosan érzelemvezéreltek, ha vásárlásról vagy döntésekről van szó.” – reagált Kiss László. „A mesterséges intelligencia kiegészíti az embernek az intuitív, emocionális, heurisztikus alapon hozott gyors döntéseit, melyet alapvetően egy optimalizáló racionális gondolkodás dominál.” – fűzte hozzá Prisznyák Alexandra.
„Mennyire megbízhatóak ezek a rendszerek, van felettük hatalmunk?” – hangzott el sokadjára a kérdés. „Egyre kevésbé programozzuk ezeket a rendszereket, maguktól tanulnak meg sok mindent [...] Az emberi döntéseket azért tartjuk mindig jónak, mert soha nem ellenőriztük hosszútávon és nagy mennyiségben, hogy megfelelően döntöttek -e [...] Ilyen szempontból esélytelen összehasonlítani magunkat a mesterséges intelligenciával. Annyi bizonyos, hogy gyorsabban és több szempont szerint fog cselekedni.” – reagált az egyik hallgató.
Szó esett többek között a nyelvek fennmaradásáról is, hiszen a robotok sikere a kommunikáción, azon belül pedig a nyelveken is múlik. A nyelveknek beengedése az üzleti térbe a GPT-3 egyik küldetése. „Ebben a multikultúrális világban, az adatok összesítésével és egységesítésével vajon meddig maradnak meg a nyelvek?” – kérdezte egy hallgató. „Idővel a nyelvek prioritási sorrendje meg fog változni [...] a kis nyelvek meg fognak szűnni. Lehet, hogy a mesterséges intelligencia archívumaiban megőrzi ezeket, de élő nyelvként nem fognak létezni.” – válaszolt egy hallgató, majd példaként a német nyelvet hozta fel, mely már most is érezhetően egyre több angol szót és kifejezést tartalmaz.
Vegyünk egy példát döntéshozatalra: Van egy önvezető autó, amely elmanőverez, hogy ne üssön el egy – az utcán hirtelen átszaladó gyermeket -, ugyanakkor amerre elrántja a kormányt hirtelen ott terem egy óvodás csoport. „Attól, hogy egy robot csinálja ember számára, ugyanúgy nem lesz feldolgozható az a döntés.” fejtette ki álláspontját Dobák László.
Kiss László a példánál maradva az alábbi állásfoglalással élt: „A saját felelősségünket nem tolhatjuk át a robotra. Ugyanúgy mérlegelnünk kell a saját felelősségünket. és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi mit tennénk?! Segítek nem fogsz dönteni, reflex szerűén fogod elrántani a kormányt és ha akkor realizálod az óvodás csoportot, akkor vége. Örökké meg fog nyomorítani a lelkiismeretfurdalás, ha túléled. Én nem látom azt, hogy a mi hibáinkat – ha mi programozzuk az AI-t képesek leszünk kijavítani. […] Beszéltünk továbbá a nyelvekről, olyan kontextusban állunk, hogy miképp lehet a nyelveket megmenteni, hisszük, hogy a GPT-vel megmentjük. Szerintem nem, mert a nyelv is fejlődni fog, valami marad, ami aztán a kollektív tudathoz fog vezetni az AI kollektív fejlettségi fokán. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a nyelvek ebben a formában mondjuk 200 év múlva ugyanúgy fent fognak maradni.”
Reagálva az előzőekben tárgyalt példára és a nyelvek eltűnésének kérdéskörére: „Szerintem a kulcskérdés a korlátozott emberi racionalitás miatt meglévő döntési hibahatár. Amit most felvázoltatok szituáció az az, hogy az önvezető autó a gyereket, vagy elrántva a kormányt a hirtelen ott termő óvodás csoportot fogja-e elütni. Hoz egy döntést, átmegy egy másik döntési faágba, előjön egy nem várt környezeti tényező. Hoppá, máris előállt egy olyan szituáció, amire az ember saját korlátozott képességével, korlátozott gondolkodási gyorsaságával, memória kapacitásával nem feltétlenül tud megfelelően reagálni. Viszont én úgy gondolom, hogy az AI-t nem véletlenül fejlesztjük, nem véletlenül fejlődik magától. Ha belegondolunk, hogy kognitív gondolkodás és döntéshozatal tekintetében mit csinál egy ember, akkor azt mondhatjuk, hogy emocionálisan, heurisztikákkal, intuitív módon tud dönteni. Ez az emberi lét sajátja. Ezt a mesterséges intelligencia a korábban említett GPT-3 cikkben közölte: neki ezek a képességen nincsenek meg. Ő ezt egyszerűen nem is tudja megérteni, mert nem arra van beprogramozva, hogy ezen gondolkozzon. Ugyanúgy lételméleti kérdéseket sem feszeget. Amiben az AI más, hogy kiegészíti az embernek az intuitív, emocionális, heurisztikus döntéshozatallal kapcsolatos meglévő alapjait […] Természetesen nekünk mindezek mellette ott van egy optimalizáló, racionális gondolkodás, ami nagyon sokáig dominált a közgazdasági megközelítésekben is. Ami alapján mit csinálunk? Preferenciák alapján ítélünk és hasznosság elérése érdekében döntéseket hozunk valószínűséget rendelve az egyes kimenetelekhez. Namármost az AI ebben a célvezérelt racionális döntéshozatalban jó, ha megfelelően van tanítva. Úgy gondolom, hogy az humán-robot interakció ennek a korlátozott emberi racionalitás miatt meglévő döntési hibahatárnak nem a negligálására fog törekedni, hanem a redukálásra.” vázolta fel álláspontját a példával kapcsolatosan, majd reagálva a természetes nyelvek eltűnésével kapcsolatos feltételezések feszegetésére hozzátette: „A természetes nyelvfeldolgozási technológia pont azért jött létre, hogy segítsen az embereknek az egyes nyelveket automatikusan megérteni, lefordítani, a választ sikeresen kommunikálni. Én nem látom annak értelmét, hogy azok a nyelvek, melyek hosszadalmas történelmi múltra tekintenek vissza, kikopjanak az idő múlásával -csak azért, mert lesz egy AI, amelynek képesség kell válnia, hogy mindegyiket megértse. A nyelv, mint kifejező eszköz egy kód. Amennyiben a nyelvek megsínylenék a mesterséges intelligencia előretörését (mint egy történelmi lépcsőfok az AI fejlődésében), úgy tekintettel kell lennünk arra is, hogy mivel a nyelv a kultúránk része, így az emberiség a saját kultúráját ritkítaná meg ebben az esetben.”
Bár a Bankrobotika programsorozat véget ért, 2022. május 3-án kerül megrendezésre a Központi banki digitális jegybankpénz (CBDC) workshop Fáykiss Péter (MNB, Digitalizációs Igazgatóság), illetve dr. Kuti Mónika (Pécsi Tudományegyetem) meghívott előadók közreműködésével. Minden kedves érdeklődőt várunk szeretettel – szponzorainknak köszönhetően- ingyenes workshopunkon!
